Február 13. 20:20 | M1
A MÚLT ÉS A JÖVŐ MOZIJA KERN ANDRÁSSAL
A „Sztracsatella” és „A miniszter félrelép” után bő másfél évtizeddel Kern András hamarosan újra saját filmet készít. A „Gondolj rám” címmel forgó mozi a manapság oly divatos dramedy műfajába sorolható, amely leginkább a tragikomédiát fedi.
Története ennek megfelelően sírós-nevetős lesz, azt pedig, hogy nagyszerű filmre számíthatunk, már a rangos alkotói névsor is megelőlegezi, hiszen Kern Andráson kívül Eszenyi Enikőt is láthatjuk majd a vásznon, a forgatókönyv alapját egy Vámos Miklós novella szolgáltatta, a kamera mögött Ragályi Elemér áll majd, a zenét pedig Presser Gábor szerzi hozzá.
A mai, pesti történet főszereplője egy jólmenő sebészorvos, aki - miután értesül gyógyíthatatlan betegségéről - úgy dönt, hogy szeretteit emberbarátságból megkíméli a halála utáni szomorkodástól, ezért hátralévő idejében mindenkivel rendesen megutáltatja magát.
A munkák ugyan csak nyáron indulnak, de a film máris ezer történet apropója, amelyek mind-mind a stábtagokhoz fűződnek, hiszen Kern András már szinte valamennyiükkel dolgozott korábban. Miért tart négy óráig beigazítani Ragályi Elemérnek egy lámpát? Hogyan került Al és Jerry, a két rivális gengszter egy középkori történetet feldolgozó Vámos színmű középpontjába?
Mi köze mindehhez a 22-es csapdájának, vagy Sinkovits Imrének és egy huszonhétszer reménytelen nevetés közepette kudarcba fulladt jelenetfelvételnek?
NYILVÁNOS ÁLOMRAJZ
Aki bár egyszer is végigvezetett a 67-es úton, beszívta az utat szegélyező erdők augusztusi illatát, esetleg még le is parkolt egy földútra, hogy felnézzen az égboltra, az pontosan tudhatja, hogy mit suttoghattak a csillagok az eltévedt kedvesről.
Amilyen gyorsan jött, és szállóigévé tette dalait, pont olyan gyorsasággal foszlott is fájó emlékké a Republic-érzés Cipő tragikus távozásával. Sokan még ma is nosztalgiával gondolnak vissza az egykori slágerekre, a dallamok még néha felsejlenek számukra, de egy távoli, visszhangzó űrt is hagynak maguk után.
A veszteség ellenére, vagy talán éppen azért, a dalok mégis új életre kelnek, és továbbgördülnek az összehajló faágak alatt a flaszteren. A terelővonal csak fut a kerekek mellet, ritmusából pedig újabb dalok születnek.
A legfrissebbet Önök is meghallgathatják, ha ellátogatnak a Fábry következő nyilvános felvételére, amely egyszersmind a Republic együttes József Attila Színházban hamarosan debütáló estjének premierje is.
A VILÁG HATVANNÉGY MEZŐBŐL ÁLL
Képzeljék el annak a sakknagymesternek a vereség-élményét, akit egy kislány mattol be. Triplán fáj: nem elég, hogy megverik, mindezt ráadásul egy lány teszi, aki még csak nem is nagykorú – sőt…
Nem csoda, hogy a sértett férfiúi hiúság azonnal mentségeket, kifogásokat keres arra, hogy miért is kapott ki egy gyermeklánytól.
A jóhír számukra, hogy ma már nem kell szégyenkezniük a kudarc miatt, hiszen legyőzőjük, immáron huszonöt éve vezeti a nemzetközi világranglistát.
Igen, Polgár Juditról szólnak ezek a történetek, aki ma már ugyanolyan világsztár, amilyen Puskás Öcsi volt. Panamában, Mallorcán, Amerikában, illetve még buddhista kolostorok szélfútta folyosóin is rá asszociálnak a helyiek, ha az utazó azt meséli, Magyarországról érkezett. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy a közelmúltban egyhangúan választotta őt tagjai közé a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete, és talán azt is el tudják képzelni, hogy ő volt az, aki kiparancsolta a hölgyek számára fenntartott mosdóból Garri Kaszparovot.
Az energiái végtelenek. Amellett, hogy a sakkversenyeken elért eredményeivel fenntartja vezető helyét a világranglistán, legutóbb gondolt egyet, és a Nemzeti Alaptantervbe integrálta a sakkot, pontosabban, egy komplett tananyagot készített arra, hogy miként lehet a gyermekek készségfejlesztésének szolgálatába állítani a táblajátékot.
Sakkfesztivált szervez, gond nélkül nyer vakpartikat, 33, vagy akár 100 állást is képes memorizálni, és mindent, amelybe belefog, maximális szinten teljesít.
NÉGYLÁBÚ GYERMEKEINK
A falkaelméletnek leáldozott, úgyhogy már most szólunk, senki se bántsa a kutyáját, teljesen szükségtelen ugyanis pusztán azért, akár egy ujjal is érinteni az állatot, hogy megtanulja, ki a főnök.
Az elmúlt néhány ezer év megtette a hatását, a kutyák és a farkasok evolúciója teljesen különvált. A farkasok továbbra is falkában élnek, igaz, ők sem a közhelynek számító farkastörvények szerint, sokkal inkább a családi kötelékek szabályozzák a viszonyaikat, a kutyák azonban nem csupán domesztikálódtak, hanem anatómiai változásokon mentek keresztül azért, hogy szót – illetve tekintet – értsenek velünk, emberekkel.
Más állatokkal ellentétben nekik ugyanis van szemfehérjéjük, amely azért alakult ki, hogy az ember is lássa, merre néznek. Ha ez sem lenne elég meggyőző érv, akkor képzeljünk el egy olyan kísérletet, amelynek során egy szobába beállítanak egy embert, beültetnek egy kutyát, majd előbb farkas-, majd pedig kutyakölyköket engednek a helyiségbe. A farkaskölykök ösztönösen a kutya felé indulnak el, mert fajtársuk mellett érzik magukat biztonságban, a kutyakölykök – kapaszkodjanak meg – az ember felé.
Mindezt a tudást Csányi Vilmosnak és kutatócsapatának köszönhetjük mi, magyarok, és egyébként az egész világ.
Munkásságának ez csupán egy szelete, hiszen Jeromos, Bukfenc, újabban pedig Janka, a husky-pumi keverék kutyájával folytatott kísérletei mellett gazdag szépirodalmi, és humán-etológiai könyvek egész sorával ajándékozott meg minket.
Mi az emberi közösség? Miért válik egy éjszaka alatt koszossá az amúgy még tisztán levett zokni? Meg se próbáljanak válaszolni ezekre a kérdésekre, hiszen a válasz már megvan, vagy legalább is kutatás tárgya.
