A napjainkban zajló digitális átállás sok szempontból forradalmasítja a televízió-nézést és a rádióhallgatást. Befogadói és szolgáltatói szempontból egyaránt számos új szempontot kell figyelembe venni ahhoz, hogy a vétel a jövőben is tökéletes lehessen.
A földfelszíni terjesztésű televíziós műsorszórás egész Európában átáll vagy már át is állt az analógról a digitális rendszerre. Ennek a lépésnek egyszerre két hozadéka is van, amelyek azonban egymás rovására használhatók ki. Az első és sok néző számára ma még talán fontosabb hozadék, hogy az eddiginél jóval több műsort tud nézni digitális formában, amit az úgynevezett tömörítési eljárások tesznek lehetővé: míg analóg módon egy frekvencián csupán egy program fért el, addig digitálisan továbbítva egyetlen frekvencián – tömörítéstől függően – akár nyolc-tíz adó is elhelyezhető. Ezt nevezzük multiplexnek.
Itt érkeztünk el a második hozadékhoz, nevezetesen a minőségi szemponthoz: minél jobb minőségben sugároznak ugyanis egy adott tévéprogramot, annál kevesebb fér el belőle egy multiplexen. Például a magyarországi MinDigTV közszolgálati multiplexén csupán négy tévéműsor látható, mivel három nagyfelbontású, HD minőségben érkezik, ami sokkal több helyet foglal el az adott frekvencia sávszélességéből, mint a hagyományos, SD felbontású társaik, amelyekből a kereskedelmi adókat sugárzó multiplexeken nyolc-tíz is elfér egyetlen frekvencián. Fentiekből is látható, hogy a digitális műsorszórás sokkal rugalmasabban és hatékonyabban használja ki a rendelkezésre álló frekvenciakészletet, és józan kompromisszummal egyensúly teremthető a kevesebb, de jobb, illetve a több, de rosszabb minőség kettősségében.
Vételi oldalon szintén oda kell figyelni néhány dologra annak érdekében, hogy a digitális tévézés ne bosszúságot, hanem örömöt jelentsen a nézőknek. Akik most ismerkednek a digitális kép és hang rejtelmeivel, tapasztalhatják, hogy az új eljárás teljesen másként reagál a különböző zavaró tényezőkre. A televíziós jelet továbbító hullámok ugyanis továbbra is a fizika törvényeinek megfelelően érkeznek az adótornyokból az antennára, tehát ha útközben valamilyen zavar éri őket (villámlás, magasfeszültségű vezeték stb.), netán fizikai akadályba ütköznek (hegy, magas vasbeton épület stb.), akkor ugyanúgy veszítenek jelhordó képességükből, mint ha analóg jelet hordoznának.
Csakhogy míg az analóg rendszerben továbbított és megjelenített jelek a zavarokat is analóg módon jelenítették meg (a villámlás vízszintes csíkok formájában, a hegy árnyékolása szellemképként volt látható), addig a digitális képen ugyanezek a zavarok a kép pillanatnyi megállásával, szétesésével vagy akár eltűnésével is járhatnak. Ugyanez igaz a kísérő hangra is – analóg formában recsegés, pattogás, digitális formában bugyborékolás, akadás, kiesés tapasztalható. E jelenség oka, hogy míg az analóg jelfeldolgozás a zajból teremti meg a képet és a hangot (hangyaháborúból és sistergésből lesz kép és hang), addig a digitális a semmiből (fekete képernyő és csönd). Az esetlegesen jelentkező zavarok tehát analógnál a zaj felé, digitálisnál a „semmi” felé lökik a képet és a hangot.
Mivel az emberi befogadás végső soron analóg, azaz a zavaró körülményeket nem tudjuk kiszűrni észlelésünkből, elengedhetetlenül fontos a megfelelő antenna és kábelezés megléte ahhoz, hogy e zavaroktól tökéletesen mentes vételt élvezhessünk. Néhány ezer forintos beruházással viszont az analóg korszakban még a vételi határon lévő adókat is kitűnő digitális minőségben fogjuk tudni nézni. Másként fogalmazva: egy jól beállított antennával és vevőkészülékkel még szélsőséges időjárási körülmények között is professzionális vételt tudunk elérni. Példaként megemlíthetők azok helyi televíziók, amelyek ezekben a hetekben állnak át analógról digitális műsorszórásra.
A budapesti Főnix TV analóg adását Budakeszin alig tudtam fogni, míg ugyanazzal az antennával és televízióval tökéletes digitális vételem van – az más kérdés, hogy a Főnix TV ősi stúdiótechnikájának köszönhetően a kép és a hang csapnivaló. Ez azonban nem a vételi oldal, hanem az adó hibája.
Ugyanilyen digitális hozadékkal számolhatnánk a rádiózás terén is. A budapesti DAB+ kísérleti multiplexén jelenleg hét rádióadó műsora fogható egyetlen frekvencián. Érdemes belegondolni, mennyi rádióadót lehetne országosan sugározni, ha végre kiépülne a hivatalos DAB+ adóhálózat. Arról nem is beszélve, hogy ez a technológia is – televíziós társáéhoz hasonlóan – nemcsak a frekvenciakészletet használja ki sokkal hatékonyabban, de a kisugárzott adóteljesítménnyel is roppant hatékonyan bánik: a mindössze 250 wattal sugárzó budapesti DAB+ adót a nyáron egy egyszerű botantennás DAB+ rádióval mintegy 200 kilométeres távolságra, Balatongyörökön is volt szerencsém befogni! Kellett ehhez persze a Kab-hegyi analóg tévéadó lekapcsolása, amely a DAB+ által is használt VHF-sávban, a 12-es csatornán sugárzott és belezavart a rádióvételbe, és persze a viszonylag szerencsés földrajzi elhelyezkedés, azaz a keleti hegyoldalon lévő vételi hely.
Összegezve tehát: a digitális átállás kis odafigyeléssel sok-sok örömöt hozhat a televíziózás és rádiózás kedvelőinek.
(sat.hu)
