Az Életművész szerepében Nagy Ervin. M1 május 15. szerda 21:00. A műsorszám megtekintése 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
Nyughatatlan alak, aki nem félti a testi épségét, ha egy jó kaland van kialakulóban. A természetéből fakadóan hamar előállnak azok a helyzetek, amikor próbára teheti magát. Tó mélyén, a levegőben, a barlangok szűk járataiban, mindenhol helyt kell állnia.
Nyughatatlan elme, akinek egyetlen apró részlet sem kerüli el a figyelmét, mindent tudni akar, mindennek a mélyére akar látni. Az ő szemével rengeteg értékünkre tekinthetünk új, izgalmas szemszögből.
A műsor követi őt, amikor Kőbánya barlangjárataiban keveredik egy furcsa versenybe; amikor a Magyar Tudományos Akadémia féltve őrzött páncélszobájába lép és megtalálja kultúránk alapköveit; amikor kisbolygókat kutat az éjszakai égen, melyek meglepő módon nagyjaink nevét viselik; amikor a kaszinó világában igyekszik “győztesnek” mutatkozni; amikor egy embert próbáló merüléssel kell megküzdenie; vagy amikor repülővel emelkedik a magasba, de nem azzal ér földet... James Bond egy hétre? Egyáltalán nem: nagyon is hús-vér figura! És ebből rengeteg kalamajka keletkezik...
Az Életművész állandó társa egy “láthatatlan” operatőr, aki minden kalandba elkíséri őt és akivel az élmények sokaságában szoros “barátságot” köt.
Az Életművész egy életérzés műsor, férfiakra szabva, a filmes és a tévés műfaj érdekes elegye. Akciódús „road-movie”, mindig a főszereplőre komponálva. Célja, hogy úgy ismertesse meg Magyarországot, mint életvidám, tehetséges és tettre kész alkotó emberek hazája. Havonta más szereplő ül az Életművész székébe, az első négy részben Nagy Ervin kalandjait követhetjük nyomon. Egy fontos feltétel: aki vállalja a játékot, sosem mondhat nemet, s tudnia kell, a műsor során számtalan különleges, izgalmas helyzet várja majd.
Nagy Ervin:
„Először meglepett a megkeresés, mert azt hittem, hogy egyfajta riporterként kell kalauzolnom a nézőket a műsorban témáról témára. Hamar rájöttem azonban, hogy az Életművész minden, csak nem hagyományos tv-műsor. A kérdés, amit meg kell válaszolnom a műsorban az, hogy mit tennék, ha semmi más dolgom nem lenne, “csak” az életet kellene élveznem. Az elsőre banálisnak tetsző felvetésről hamar kiderül, hogy mély vonatkozásai vannak, ha túllépünk a “szeretnék lelépni a Bahamákra” szinten.
A forgatás során szinte csak olyan feladatokba szaladtam bele, amelyektől tartottam, hiszen nem vagyok egy adrenalin kerülő típus. A Hévízi-tó például mindenkinek a békés pihenést jelenti, nekem most inkább magát a fortyogó poklot. 40 méterig merültem le búvárokkal, oda, ahol, az üledékes, forró és vadul áramló termálvízben egyszer csak a felbukkan a forrásbarlang bejárata. Ültem száguldó raliautóban, ahol navigátorként nekem kellett (volna) diktálnom a helyes utat. Eltöltöttem egy éjszakát egy barlang mélyén, ahol bizony sokat megtud magáról az ember, különösen ha kialszik a lámpája. De ez semmi ahhoz képest, hogy a kezemben tarthattam Madách Ember tragédiájának eredeti kéziratát! Az Életművész egyfajta “élő” kalandfilm, váratlan helyzetek sorozatával találtam szembe magam. Például egy kis piros autó a “társam” a műsorban. A Hősök terén a járgány látványa annyira elbűvölte a szomszéd sávban haladó sofőrt, hogy fékezés n
