Duna TV: január 29. szerda, 23:35
„Táncoljatok, táncoljatok, különben elvesztek” - Pina Bausch ars poetica-ja
Wim Wenders filmben állított emléket Pina Bausch táncművészetének. Pina Bausch, a legendás német táncosnő és koreográfus élete, tánca, kivételes tehetsége, egyedisége, nagysága ihlette Wim Wenders német filmrendezőt arra, hogy egy sajátos hangvételű dokumentumfilmet, filmesszét, táncfilmet forgasson legendás alakjáról. A film ízig-vérig Wim Wenders-i alkotás. Még csak arra sem tesz kísérletet, hogy időrendben elmesélje Pina Bausch életét, hogy dokumentálja, vagy netán elemezze munkásságát. A film egyben a koreográfus városa, Wuppertal előtt is tiszteleg. Egy igazi sikertörténet.
Mit tesz egy filmrendező, ha meghal a főszereplője? Wim Wenders feltételezhetően maga sem tudta, hogyan tovább, amikor 2009. június 30-án, egy mindössze öt nappal korábban diagnosztizált daganatos betegségben váratlanul elhunyt Pina Bausch. Folytassa a forgatást, miután együtt már nem tudják megcsinálni a filmet? Wenders a koreográfus keresztnevét választotta a film címéül, főhősét pedig feltételes módba tette. Pina Bausch az interjúrészletben immár valószerűtlen képként jelenik meg, s táncosai, akiknek hátulról láthatjuk a fejét, maguk is úgy nézik e képet, mintha moziban ülnének.
Wenders nekrológot forgatott egy nőről, akit zsenialitásáért tisztelt, és mint már évekkel korábban, a Berlin felett az égben tette, főhősét ezúttal is angyallá változtatta. A kétórás film vége felé Pina Bausch szólót táncol, a szóló végén pedig mintha messziről integetne. A film nyitójelenete máris egy idegen valóságba repíti a nézőt. Sztravinszkij Tavaszi áldozatának Bausch-féle feldolgozásából látjuk az első perceket. Szinte megsuhint bennünket az anyag, amely kézzel fogható közelségben lebeg előttünk. A táncosokkal együtt mi is betáncolunk a holtak mesterséges birodalmába, a hideg semmibe, amelyben a táncosok közvetlen közel hozzánk, mégis érinthetetlenül távolian táncolnak az életükért. A vörös ruha például, amit azért ölt magára a táncosnő, hogy az áldozat szerepébe bújjon, a földön heverve először mesterségesen világító objektumként hat.
A lélegzetállítóan megformált művészi betétekkel erős kontrasztot képeznek azok a jelenetek, amelyek Wuppertal utcáin mutatják a táncosokat. Hangjukat azonban – hisz nyers naturalizmusnak itt sincs keresnivalója – bemondásként halljuk. A Wuppertalhoz intézett szerelmi vallomásnak, amely Wim Wenders 1974-es Alice a városokban c. alkotásához kapcsolódik, immár nincs szüksége fiktív szereplőkre. Helena Pikon pedig a Café Müllerben valóban Pina Bausch szerepét táncolja, amelyet 15 éven át gyakorolt látszólag hiába. A többiekhez hasonlóan ő is a wuppertali örökség letéteményese, és teljesíti Pina Bausch megbízását, amelyet a film alcíme idéz: táncoljatok, táncoljatok, különben elvesztek.
A film a filmben, színház a színházban az elidegenítés olyan módszere, amellyel szívesen él Wim Wenders. Ugyanakkor a legfontosabb eszközt ahhoz, hogy a történés hosszú szakaszait egy nem evilági szférába emelje át, napjaink leglátványosabb technikai trükkjében, a 3D-ben találta meg. Wenders az első, aki nem akciófilmben, hanem művészi módon alkalmazta e technikát. Nem is maradt el az elismerés: a Pina Bauscht 2011 legjobb német dokumentumfilmjévé választották, és a Német Filmdíjra nevezett alkotások közül szintén ez a film került ki győztesként.
Duna: január 29. szerda, 23:35
A műsorszám megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott.
rendező: Wim Wenders
forgatókönyvíró: Wim Wenders
operatőr: Héléne Louvart
producer: Gian-Piero Ringel
vágó: Toni Froschhammer
szereplő:
Pina Bausch
Regina Advento
Malou Airaudo
Ruth Amarante
Rainer Behr
Andrey Berezin
Damiano Ottavio Bigi
