Duna - január 19., hétfő, 21:15
„1980 januárjában 7. osztályos voltam, amikor kaptam egy szovjet levelezőpajtást. Az orosztanárnőnk kiosztott mindenkinek egy cirill betűs borítékot azzal, hogy mostantól ő lesz a levelezőpajtásod. Szerencsém volt, mert lány volt és moszkvai. Három évig leveleztünk egymással, és bár soha nem találkoztunk, az összes levelét megőriztem. És most elhatároztam, hogy megkeresem, és filmet készítek arról, hogy kinek milyen gyerekkora volt a szocializmusban.”
Így ajánlja Papp Gábor Zsigmond rendező 2011-ben készített személyes hangvételű dokumentumfilmjét. Több mű is született tőle az utóbbi években a „retró” jegyében: egy részük inkább társadalmi, kultúrtörténeti mű (Budapest retró I-II., Balaton retró, Magyar retró), míg másik felük a magyar történelemmel, azon belül pedig az ügynök témával foglalkozik (Az ügynök élete, Kémek a porfészekben I-II., Az ellenség köztünk van).
Papp Gábor Zsigmond ezúttal útnak indul, hogy Oksana Sarkisova segítségével felkutassa Moszkvában Juliját. A film különlegessége, hogy szó szerint „az élet írja”: a „nyomozásnak” mind a kimenetele, mind pedig az iránya teljesen bizonytalan. Az utazások alatt a rendező sokat mesél arról, mi volt kiolvasható a kislány leveleiből az akkori szovjet életformáról, s hogy már gyerekként is érezni lehetett a két ország életszínvonala közötti különbséget. Papp Gábor Zsigmond egy interjúban így vall erről: „Mi mentünk az NDK-ba, ’82-ben pedig már Londonban is megfordultunk. Julija viszont mindig csak a nagymamájánál nyaralt egy Moszkva melletti faluban. És az ajándékok, amelyeket a borítékban küldtünk, még fontosabbak voltak. Én nagyon örültem a Nu, Pagagyí! dimenziós naptáraknak, amelyeknek az egyik felén farkas, másikon nyuszi volt, ő pedig mindig Juicy-fruit gyümölcsízű rágógumit kért, mert az lapos volt, s belefért a borítékba. Ebből sejtettük: a rágó ott hatalmas kincs. A filmezésben az is motivált, hogy a fiam tizenhárom éves, és már a címet sem érti. Nem tudja, mi az, hogy szovjet, nem ír levelet papírra, mert ott az e-mail és az SMS. A pajtás szóról nem is beszélve. Ráadásul azt vettem észre, hogy mi magunk is hajlamosak vagyunk felejteni. A rendszerváltás után szocializálódott húszon-, harmincéveseknek is meg akartam mutatni: milyen volt gyerekkorunk a gulyáskommunizmusban.”
A szovjet levelezőpajtás – Duna - január 19., hétfő, 21:15
rendező: Papp Gábor Zsigmond
operatőr: Lovasi Zoltán
vágó: Bartos Bence
hang: Bánk Attila
