Május 9. 20:20
Billentyűkből épített világ
Nem ő választotta a zongorát, hanem a zongora választotta őt. Zenész családba született, három testvérével együtt ezért sokszor kóruspróbákra is elvitték a szülei, mivel nem tudták kire hagyni a gyermekeket. Az egyik ilyen próba után odaült a zongorához és lepötyögte a dallamot, amelyet délután hallott, méghozzá pont úgy, ahogyan az elhangzott: F-dúrban. Ekkor volt két éves.
Szülei boldogan nyugtázták, hogy gyermeküknek abszolút hallása van. Ezek után kérdés sem fért hozzá, hogy zeneiskolába írassák gyermeküket, csakúgy, mint testvéreit is, a diadalmenet pedig folytatódott számára: tizenegy évesen már a Zeneakadémia különleges tehetségek számára fenntartott osztályába járt.
A család két évvel később Finnországba költözött, így az ifjú tehetség párhuzamosan látogatta a finn- és a magyar Zeneakadémiát, az unalmas napok kitöltésére pedig Indianában és Berlinben is jelentkezett akadémiai szintű képzésre.
A finoman szólva is erős pályaindítás mára meghozta eredményét, hiszen Bogányi Gergely művészetét 2004 tavaszán Kossuth-díjjal jutalmazták, neve pedig ott díszeleg a legnevesebb koncerttermek plakátjain.
Nem csupán ő választotta ezt a hivatást, hiszen mindhárom testvére világklasszis zenész lett, a Bogányi család pedig megtartotta kétlaki életmódját, így ma is ugyanolyan otthonosan mozognak Finnországban, mint hazánkban.
Szabó Balázs Bandája Fábrynál
Szabó Balázs igazi modern polihisztor: dalszerző-énekes, multiinstrumentalista, bábszínész és mesemondó.
A Suhancos zenekarból való távozása után valóra váltotta egyik gyermekkori álmát: megalakította saját zenekarát, a Szabó Balázs Bandáját, amellyel mostanra jókora ismertségre tett szert. Az „Én már nem“, a „Zaj“, a „Legó“ vagy éppen a „Bájoló“ című dalok nem csak a koncertjeire járó közönség, de hamar a rádiók kedvenceivé is váltak. A magyar népzene, a rock, a blues és a funk határvidékein mozgó együttesnek eddig három stúdióalbuma jelent meg: a 2010-es Megcsalogató, a 2011-es dupla album, az Átjárók és a 2014 márciusában kiadott új lemez, az Élet elvitelre című.
Honfoglaló patacsattogás
A Keleti pályaudvartól nem messe található a Nemzeti Lovarda épülete, amely építésének évében Európa legnagyobb katonai célú lovas kiképzőbázisának számított. A történelem, a világháborúk megtépázták az épületet, most azonban egy átfogó felújítás veszi kezdetét, hogy a lovasok jövő nyártól ismét birtokba vehessék a patinás épületet.
A munkák megkezdése előtt a Pintér Tibor vezette Nemzeti Lovas Színház két estén is fellép a nagyszabású, Honfoglalás című rock-musicallel, amelyben természetesen a lovak is főszerepet kapnak.
Az Európában egyedülálló produkció hihetetlen háttérmunkát, rengeteg gyakorlást kíván, hiszen a négylábú színészeket egyáltalán nem könnyű rendezni. Pintér Tibor, aki a lovassportok szerelmese, pontosan tudja ezt, sőt állítja, hogy a lovak szuverén személyiségek, amelyeket meg lehet ugyan tanítani bizonyos trükkökre, faladatokra, arra azonban mindig fel kell készülni, hogy az előadáson majd ők veszik át a rendező szerepét. Ebből hol vicces, hol pedig igen veszélyes helyzetek alakulnak ki, a színészi improvizáció tehát szinte minden este fontos szerephez jut, a végeredmény azonban mégis lenyűgöző.
Jókai Anna életmeséi
Idén vehette át – a kitüntetés 1953 óta tartó története során – első női díjazottként a Kossuth nagydíjat, amelyet rajta kívül csak öt kiválóságnak ítéltek oda az elmúlt hatvanegy évben.
A díj összegének egy részéből azonnal egy saját irodalmi díjat alapított, amelyet olyan magyar íróknak kíván odaítélni, akik megfelelnek a két alapfeltételnek, vagyis a spirituális irodalom művelői, és rendelkeznek nemzettudattal. Számára ugyanis ez a két fogalom rendkívül fontos, mégis elítéli azokat, akik öncélúan közelítik meg őket.
Jókai Anna ugyanis mértéktartó, és rendkívül élesen, kritikusan látja a világot, ugyanúgy észreveszi a hibákat az újkori rendszerekben, mint ahogyan a régiekben is meglátta azokat. Életmeséi éppen ezért mindenki okulására szolgálhatnak, és higgyék el, még megannyi könyv után is vannak olyan történetei, amelyeket nem osztott meg a világgal. Legyen szó író-olvasó találkozókról, a főzésről, írószövetségi történetekről, vagy a családról, Jókai Anna mindig tartogat újabb meglepetéseket, amelyeket egészen sajátos művészi szűrőjén át közelít meg, és néha már-már a feketehumor határait súroló stílusban mesél el a publikumnak.
Vázak és vázlatok
Mi történik, ha egy tehetséges, kreatív és jó humorú grafikus ráun a reklámügynökségnél, megélhetési kényszerből végzett, monoton favágásra?
Nyakába veszi a világot, lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyeken vállal munkát, végül pedig kiköt egy olasz bicikliváz-készítő mesternél, néhány évnyi gályázással elsajátítja a szakma minden csínját-bínját, majd hazatérve saját vállalkozást alapít.
Legalább is ezt a valószínűtlen forgatókönyvet követte a napirajzai révén elhíresült Grafitember, vagyis Merényi Dániel. Kisvállalkozása, a Merényi Bicycles, mára világhírű lett az egyedi gyártású kerékpárok piacán, hiszen nemzetközi expókra, vásárokra hívják meg kiállítani, és egyre több, általa készített bicikli lel gazdára itthon és külföldön egyaránt.
Nem kell persze óriási számokra gondolni, hiszen a vázak kézzel készülnek, darabonként közel 140 munkaóra alatt, így Merényiék a legjobb esetben is legfeljebb 50 kerékpárt lennének képesek elkészíteni évente.
Hogy miként készül az úri szabó által varrt öltönyök mintájára, a méretre gyártott, egyedi kerékpárváz, milyen hrabali bonyodalmakkal kell megküzdenie egy induló magyar kisvállalkozásnak, és milyen csodálatos biciklik születnek mindebből, kiderül május 9-én, pénteken este a Fábryban.
