M1: december 29. vasárnap, 21:35
„Koronás fő nem lel nyugalomra.” Írja William Shakespeare az IV. Henrik, II. felvonásában. A mondat a mai napig aktuális és súlya van. Elég, ha a médiára és annak szereplőire (celebek, megasztárok, filmcsillagok és politikusok) gondolunk, akik a mai világunknak ha nem is a királyai és királynői, de mindenképpen meghatározó, irányító személyiségei, olykor példaképei. Kevés olyan személyiség van a modernkori történelemben, akinek a halála nemcsak egy nemzetet, hanem az egész világot megrendítette. Diana, angol hercegnő élete a tündérmese és a rémdráma keveréke, egy életút, melyet a csillogás és a botrány éppúgy jellemzett, mint a mély humánum és karitatív szolgálat, de legfőképpen az emberek szeretete. Egy XX. századi ikon volt, akit személyisége és tragikus halála abba a panteonba emelt, ahol Kennedy és Monroe is nyugszik.
A közvélemény tudni vélte, hogy Diana az angol királyi ház szemében mindig is szálka volt, és az emberek ezt igazolva is érezték, látva, hogyan viselkedett a királyi ház a halálát követően. II. Erzsébet a királyi család többi tagjával együtt Balmoral-i kastélyában maradt, míg Londonban egyre csak gyűlt a világ minden tájáról érkező gyászoló tömeg. A frissen választott miniszterelnök, Tony Blair népszerűsége az egekbe szökött a televíziókban közvetített megindító gyászbeszéde után. Anglia értetlenül állt királynője hallgatása előtt, soha nem látott érzelmi kitörések ítélték el a protokollhoz ragaszkodó királyi családot.
A film arról a feszültséggel és érzelmekkel teli egy hétről szól, ami a szívek hercegnőjének halála után megrendítette az angol monarchiát, két nagy formátumú ember, Erzsébet királynő és miniszterelnökének a szemén keresztül.
Stephen Frears nagy feladatra vállalkozott, amikor korunk legismertebb embereiről készített filmet, azokról. Az, hogy egy hihetetlenül izgalmas és megindító emberi történet bontakozik ki a szemünk előtt, nemcsak az alapos történeti kutatómunkának, hanem a fantasztikus színészi alakításoknak is köszönhető.
Díjak: BAFTA-díj (2007) - Legjobb film BAFTA-díj (2007) - Legjobb női alakítás: Helen Mirren Brit Független Filmdíj (2006) - Legjobb forgatókönyv: Peter Morgan Európai Filmdíj (2007) - Legjobb filmzene: Alexandre Desplat Európai Filmdíj (2007) - Legjobb női alakítás: Helen Mirren Golden Globe-díj (2007) - Legjobb színésznő - drámai kategória: Helen Mirren Golden Globe-díj (2007) - Legjobb forgatókönyv: Peter Morgan Oscar-díj (2007) - Legjobb női alakítás: Helen Mirren Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - Legjobb film Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - Legjobb rendező: Stephen Frears Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - Legjobb férfi mellékszereplő: Michael Sheen Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - Legjobb női alakítás: Helen Mirren Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - Legjobb forgatókönyv: Peter Morgan Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - FIPRESCI-díj: Stephen Frears Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - Legjobb női alakítás: Helen Mirren Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (2006) - Legjobb forgatókönyv: Peter Morgan
M1: december 29. vasárnap, 21:35
rendező: Stephen Frears
forgatókönyvíró: Peter Morgan
operatőr: Affonso Beato
jelmeztervező: Consolata Boyle
zene: Alexandre Desplat
producer: Christine Langan, Andy Harries, Tracey Seaward
látványtervező: Alan MacDonald
vágó: Lucia Zucchetti
szereplők:
Helen Mirren (II. Erzsébet királynő)
Michael Sheen (Tony Blair)
Alex Jennings (Charles herceg)
Roger Allam (Robin Janvrin)
James Cromwell (Fülöp herceg)
Sylvia Syms (Erzsébet, a királynő anyja)
Jake Taylor Shantos (William herceg)
Dash Barber (Harry herceg)
