Sztárparádé december 5-én, csütörtökön 20:20-tól az M1-en. A műsorszám megtekintése 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott.
Bátraké a szerencse – tartja a mondás, és esetükben ez hatványozottan igaz is. Ahhoz ugyanis óriási bátorság kellett, hogy hidat ácsoljanak a népzene és a könnyedebb műfaj közé.
Mikuláscunami a Design Centerben (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)
A népzenészek körében komolyan tartotta magát egy - viccesen csak etnopolizeinak nevezett - iskola, amely szerint minden népdalt hangjegyre pontosan úgy kell előadni, ahogyan korábban gyűjtötték, máskülönben elveszíti autentikus jellegét. Ennek ismeretében valóban nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy előbb swinges elemekkel fűszerezzék a dalaikat, majd, fittyet hányva a vaskalapos meggyőződésnek, Kispál-számok feldolgozásával lépjenek színpadra. Ma már persze megmosolyogják egykori félelmeiket, hiszen azóta a napnál is világosabbá vált, hogy igenis van átjárás a pop- és a népzene között, pontosabban: nagy szakmai hozzáértéssel és kellő alázattal lehet, sőt érdemes is vegyíteni a műfajokat. Ehhez azonban előbb meg kellett nyitnia valakinek az addig zárt kapukat – ezt pedig ők vállalták magukra. Az idén 25 éves jubileumát ünneplő Csík Zenekar tehát valóban új horizontokat nyitott, bár fő csapásiránya továbbra is a népzene maradt. Negyed évszázados munkássága mára a legkiválóbbak közé emelte, ennek ellenére nagy meglepetés volt tagjainak a Kossuth-díj, amellyel tavasszal jutalmazták meg őket. Az idei év tehát igencsak mozgalmas volt a Csík Zenekarnak, és még nincs is vége, hiszen egy ünnepi bakelitkoronggal jelentkezik, a közelmúltban megjelent a róla szóló könyv is, december 30-ára pedig nagykoncertre készül.
Mindenkiben él egy kép a Mikulásról, amely többé-kevésbé egységes arcot mutat. Mégis mindig vannak olyan formatervezők, giccsgyárosok, netán fáradt kínai fröccsöntőmunkások, akik időről időre átértelmezik a Mikulást.
Persze az is megesik, hogy önmagában egy Mikulás-figura már nem elég vonzó a vevőknek, ilyenkor lépnek porondra a marketingesek, akik igyekeznek forgó, villogó, zenélő, nyekergő, totyogó és egyéb csodálatos funkciókkal felvértezett Mikulásokkal elárasztani az ünnepi piacok standjait. Pedig néha a kevesebb több – tartja a mondás, hiszen a régi időkben sokkal szerényebb dekorációarzenállal is sikerült igazi ünnepi hangulatot varázsolni az otthonokba. A következő Design Centerben a múltba is betekintünk, de természetesen terítékre kerülnek a mai giccsipar legkiválóbb gnómfigurái is.
A Csillagszemű Táncegyüttes Fábrynál
Ebben az évben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Csillagszemű Táncegyüttes, amelyet Timár Sándor koreográfus és Timár Böske táncművész alapított.
Az együttes a mai napig Magyarország egyetlen olyan magántársulata, amely minden állandó támogatás nélkül, saját erőből érte el hazai és nemzetközi sikereit. Létszámát tekintve is kiemelkedő, hiszen több mint hétszáz fős tagsággal rendelkezik, amelyben szinte minden korcsoport képviselteti magát. Az oktatás a Timár-módszer segítségével zajlik, amelynek lényege, hogy minél több gyermek, minél kisebb korban ismerkedjen meg a még elevenen élő néptánc és népzene hagyományával, hogy az tapasztalatként épüljön be a mindennapi életébe. A táncegyüttes számos rangos kitüntetéssel büszkélkedhet, hazánk negyvenhat városában, négyezernél is több előadáson örvendeztette meg a közönséget, de Európa csaknem valamennyi országában, sőt, Japánban, Kínában, Új-Zélandon, Brazíliában, Indiában és Marokkóban is turnézott már.
Meddig vagyunk?
Valamivel több mint két évtizede a lelki telítettség és a felfokozott idegállapot egyetemes magyar mértékegysége az "Eddig, eddig, eddig vagyok!" A Família Kft. talán legmaradandóbb mozzanatát, amelyet a rajongók még ma sem mulasztanak el szóba hozni egy-egy találkozás alkalmával, Esztergályos Cecíliának köszönhetjük.
A mindig vidám, mosolygó, és minden bizonnyal egy szupertitkos energiaforrásról táplált művésznő mostanság szabadúszóként kápráztatja el közönségét, nem kevesebb, mint négy darabban, miközben folyamatosan újakat is próbál. A pályán eltöltött évek alatt összegyűjtött élményei egy önálló standup-estben öltöttek alakot, amelyet néhány formabontó színpadi megoldás is összetéveszthetetlenül egyedivé tesz. Ez utóbbiakra persze semmi szükség sem lenne, hiszen Esztergályos Cecília lendülete, karaktere és sejtelmesen mosolygó szemei már eleve mágnesként tapasztanak rá minden tekintetet: ő az, akire egyszerűen nem lehet nem figyelni. Közben persze ő is szemléli a világot, sőt leképezi kerámiák és festmények formájában is, amelyekből hamarosan tárlat is nyílik a budapesti KincsHajó Galériában.
De ha elindul a vonat...
Azt mondják, mindenkinek vannak függőségei. Jobb esetben ezek nem ártalmasak sem az egészségre, sem a pénztárcára, és nem is annyira furcsák, hogy riasztóak legyenek másoknak.
Bátran merjük állítani, hogy a népszerű meteorológus, Reisz András talán az egyik legritkább addikcióval rendelkezik: vonatfüggő. Ezt pedig nem mi mondjuk róla, hanem ő saját magáról. Nem kell hozzá szakembernek lenni, hogy az ember felállítsa a diagnózist, hiszen a tünetek egyértelműek: a telefonja háttérképe egy vonat, havi 30 gigabyte-ot forgalmaz arra, hogy egy vasútállomás nagy felbontású webkameráját nézze, a lakásában kihangosítva füleli a vonatok zakatolását, és egy táblázatkezelő szoftver segítségével szerelvény-összeállításokat készít. Ha csak teheti, vonatra száll - de nem akármilyenre ám, mert az új szerelvények lengéscsillapítása túl jó, nem lehet bennük kellőképpen érezni a kerekek zakatolását! Hobbijára persze csak korlátozott időt fordíthat, hiszen szinoptikus meteorológusként és az m1 időjárás-jelentőjeként meglehetősen elfoglalt ember. Hivatása pedig nem kevésbé izgalmas, mint a kedvtelése, hiszen az átlagember szinte nem is gondolná, milyen hihetetlen adattömegből, milyen fantasztikus informatikai kapacitás felhasználásával készülnek el azok az időjárási modellek, amelyek végkövetkeztetéseit Reisz András naponta megosztja velünk a képernyőn.
