Nem csitulnak az István, a király körüli hisztérikus megnyilvánulások. A rendező számított rá, hogy vitákat vált majd ki az előadás, de azt, hogy ilyen indulatokat vált ki egy színházi produkció, még őt is meglepte. Először a Fókusznak beszélt arról, hogy a közelmúltban, kis híján fizikálisan is bántalmazták.
AZ UTOLSÓ ELŐADÁS: „A rendező egy tükröt tartott a közönség elé!”
NAGY FERÓ: „Féltem a kollegáimat!”
ALFÖLDI RÓBERT: „Ez nem rólam szól, ez az ország állapotáról szól!”
FEKE PÁL: „Az átélt siker mindannyiunkat kárpótolt!”
STOHL ANDRÁS: „Van egy szint, amikor az ember már csak nevet!”
„Az, hogy nekem be kell menekülnöm egy múzeumba Szentendrén egy előadásom után és ki kell hívni a rendőrséget, azért ez olyan határ, amire az ember nem számít. De ez nem rólam szól, ez az ország állapotáról szól!” – Alföldi Róbert elmondta, hogy 3 illuminált fiatalember támadt rá, miközben éppen hazafele tartott.
Özönlenek a különböző dicsérő és gyalázkodó kritikák, blog bejegyzések, szélsőséges, fenyegető internetes üzenetek, amelyekből sok a szereplőkhöz is eljutott.
„Ez egy színházi előadás, lehet róla vélemény, mindenki elmondhatja a véleményét. Ez egy szubjektív dolog, van akinek én is tetszem, van akinek nem, ezzel semmi baj nincsen. Az a minősíthetetlen kritika, ami nem az előadásnak szólt, hanem ennek az egésznek..” – nyilatkozta szomorúan Feke Pál.
A darab végeztével, a rendező után, akár csak Szegeden, a két szerzőt várták a színpadra, de végül csak Bródy hajolt meg. A zeneszerző, Szörényi Levente, végignézte az előadást, ezért sem értette senki, miért nem ment fel meghajolni, amit több színész is rossz néven vett. Az előadást követő fogadáson aztán megjelent és megkérdeztünk a történtekről is.
„Ez egy szervezési hiba volt, ennyi. Nem volt megszervezve, honnan menjük be, hogy hogyan működik ez a meghajlás. Ilyen egyszerű.”- reagált a történtekre Szörényi. A szervezők másnap aztán közleményben ismerték el, hogy valóban belső kommunikációs hiba történt, a produkció munkatársai külön nem szóltak a zeneszerzőnek a tapsrenddel kapcsolatban.
Több néző is azt mondta, számukra ez a produkció többet jelentett, mint egy színházi előadás. Szerintük, a 30-as 40-es generációnak - akik a koruknál fogva nem lehettek ott a ’83-as bemutatón - ez jelenti majd a királydomb élményét, amire sokáig emlékezni fognak.
Nézze meg itt a Fókusz riportját!
