Mára a DVB-T nem csak alternatíva, hanem kizárólagos lehetőség arra, hogy tető- vagy szobaantennával tévézzünk.
Az átállás véget ért, de sok a félreértés, és még csak kialakulóban van, hogy milyen előnyökkel jár számunkra.
Bevezető
Sok dologra mondhatjuk, hogy jobb volt régen, de a tévézésre bizonyosan nem. Számos forradalmat ért meg a jó öreg tévé, Németországban 1935 óta vannak rendszeres adások, hazánkban pedig az ötvenes évek óta. Eltűnt a hétfői adásszünet, több adónk lett, színes lett a kép, majd kiegészült teletexttel és sztereó hanggal. A minőség a fejlettebb tévékészülékek, kamerák és stúdió eszközök révén egyre jobb lett, a havazós, zúgó hangú tévézés pedig megszűnt a kábeles szolgáltatás térnyerésével. Igazi, alapvető változást az analóg-digitális átállás hozott és hoz, mely már hosszú évek óta folyik és a műholdas területen le is zajlott, részlegesen megvalósult a kábeles és egyéb közeget használó szolgáltatók körében és most az analóg lekapcsolással lényegében a földfelszíni (tető- és szobaantennás) műsorszórás területén is véget ért.
Cikkünkben most kifejezetten a PAL rendszert DVB-T MPEG-4-re (MinDig TV) váltó digitális átállással foglalkozunk, ami sokakat érint főként vidéken. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a digitális átállás kifejezést hallva sokan a teljes, minden platformra kiterjedő folyamatra gondolnak, de a hazai törvény csak a földfelszíni frekvenciakészletet érintő PAL – DVB-T (MinDig TV) átmenetről rendelkezik, a kábeles, műholdas, mikrohullámos szolgáltatók saját hatáskörükben dönthetik el, hogy milyen jelformával dolgoznak.
Miért volt szükség a váltásra?
Évtizedeken keresztül ugyanazon műsorszóró norma alapján dolgoztak a tévétornyok, aminek megvolt az az előnye, hogy egy ősöreg PAL rendszerű tévével is be lehetett fogni a 2013-as adást. Az évek semmilyen beruházásra nem kényszerítették a tévénézőket, akik legfeljebb minőségi megfontolásból nyúltak pénztárcájukba és váltottak fekete-fehérről színesre, nagyobbra, sztereóra, majd lapostévére. Most csak a hangyák háborúja látszik a képernyőn és be kell ruházni egy MinDig TV kompatibilis tévére vagy set top boxra ahhoz, hogy tévézhessünk, olykor még a tetőantennát is le kell cserélnünk. Kellett ez?
Gazdálkodási szempontból mindenképp. A légkörben (földfelszínen) használható rádiófrekvenciák természeti-tömegkommunikációs erőforrások, használatukat nemzetközi szerződések szabályozzák. A rádióadásoknál sokkal több „helyet” foglal a tévé, és később csatlakozott ehhez a mobiltelefon majd a mobilinternet is, úgyhogy meg kell gondolni, milyen frekvenciasávokat mire használunk. Az itthon a váltás napjáig PAL rendszerben fogható három analóg tévécsatorna (M1, RTL Klub, TV2 ) mindegyike egy-egy sávot foglalt le, analóg technológiával nem lehet kigazdálkodni jelentősen többet. A földfelszíni sugárzásban – ahogy más technológiák, pl. a műholdas esetében ez már rég megtörtént– csak úgy nyílik mód a továbblépésre, ha sávszélesség-takarékosabb, digitális norma után nézünk. A DVB-T egy sávon képes mintegy tíz standard felbontású adót is továbbítani, ami jócskán bővíti a kínálatot. Nem mellesleg a frekvenciasávok jobb kihasználása gazdaságosabb tévészolgáltatást eredményez, azaz fajlagosan olcsóbbá teszi a rendszer működtetését, kevesebb torony, berendezés és energia kell egységnyi információ átviteléhez.
A 2008 óta tartó hálózatfejlesztés és átállítás nyomán a DVB-T adó- és átjátszóállomás-telephelyek száma elérte az ötvenet. Jelenleg a lakossági lefedettség a hét ingyenes műsorcsatornát tekintve meghaladja a 98 százalékot, ami jobb, mint az analóg hálózat esetében volt. Ezért aztán akár azoknak is érdemes megkeresni lakóhelyüket a lefedettségi térképen, akik eddig nem tudták fogni az analóg adást.
Forrás és folytatás >> (itcafe.hu)
){kind=link}